20 Vagy mondják el ezek, akik Jeruzsálemből jöttek, hogy mi rosszat találtak bennem, amikor a Főtanács előtt álltam.
21 Csak azért vádolhatnak, amit akkor kiáltottam: »azért állok itt előttetek, mert hiszek a halottak feltámadásában.«”
22 Ekkor megszólalt Félix kormányzó, aki már korábban is jól ismerte Jézus Útjának követőit: „Majd amikor eljön Liziász parancsnok, akkor döntök az ügyedben.” Ezzel befejezte a vádlók és Pál meghallgatását.
23 A századosnak megparancsolta, hogy őrizzék Pált, de ne túl szigorúan, a barátainak pedig engedjék meg, hogy behozzák a börtönbe, amire Pálnak szüksége van.
24 Néhány nap múlva Félix kormányzó újra eljött a feleségével, Druzillával együtt, aki zsidó volt. Félix parancsolta, hogy hozzák elé Pált, és meghallgatta, amit a Krisztus Jézusban való hitről mondott.
25 De mikor Pál az Isten akarata szerint való életről, a magunk megfegyelmezéséről, és a közeledő ítéletről kezdett beszélni, Félix megijedt, és azt mondta: „Most menj el, de ha ráérek, majd újra hívatlak.”
26 Félix remélte, hogy titokban pénzt kap Páltól, hogy engedje őt szabadon. Ezért gyakran hívatta, és beszélgetett vele.