21 Csak azért vádolhatnak, amit akkor kiáltottam: »azért állok itt előttetek, mert hiszek a halottak feltámadásában.«”
22 Ekkor megszólalt Félix kormányzó, aki már korábban is jól ismerte Jézus Útjának követőit: „Majd amikor eljön Liziász parancsnok, akkor döntök az ügyedben.” Ezzel befejezte a vádlók és Pál meghallgatását.
23 A századosnak megparancsolta, hogy őrizzék Pált, de ne túl szigorúan, a barátainak pedig engedjék meg, hogy behozzák a börtönbe, amire Pálnak szüksége van.
24 Néhány nap múlva Félix kormányzó újra eljött a feleségével, Druzillával együtt, aki zsidó volt. Félix parancsolta, hogy hozzák elé Pált, és meghallgatta, amit a Krisztus Jézusban való hitről mondott.
25 De mikor Pál az Isten akarata szerint való életről, a magunk megfegyelmezéséről, és a közeledő ítéletről kezdett beszélni, Félix megijedt, és azt mondta: „Most menj el, de ha ráérek, majd újra hívatlak.”
26 Félix remélte, hogy titokban pénzt kap Páltól, hogy engedje őt szabadon. Ezért gyakran hívatta, és beszélgetett vele.
27 Két év telt el így. Azután Porciusz Fesztusz lett az új kormányzó Félix helyett. Pált azonban Félix nem engedte szabadon, mert kedvében akart járni a zsidóknak.