11 Ha valami rosszat tettem, és a törvény szerint ezért meg kell halnom, akkor nem akarom elkerülni a halálbüntetést. De ha nem igaz, amivel ők vádolnak, akkor engem senki nem adhat oda nekik. Azt akarom, hogy a császár ítéljen az ügyemben. Ehhez jogom van!”
12 Miután Fesztusz megbeszélte a tanácsadóival a dolgot, így válaszolt: „Mivel azt akarod, hogy a császár ítéljen az ügyedben, ezért hozzá foglak küldeni.”
13 Néhány nappal később Cézáreába érkezett Agrippa király és Berenike, hogy üdvözöljék Fesztuszt.
14 Amikor már több napja ott voltak, Fesztusz így beszélt a királynak Pálról: „Van itt egy fogoly, akit még Félix hagyott a börtönben.
15 Amikor Jeruzsálembe mentem, a főpapok és a zsidó vezetők azt mondták róla, hogy sok rosszat tett, és azt akarták, hogy ítéljem halálra.
16 Mondtam nekik, hogy a rómaiak addig nem adnak át egy vádlottat másoknak, hogy elítéljék, amíg a vádló és a vádlott nem állnak szemtől szemben a bíróság előtt. A vádlottnak meg kell engedni, hogy védekezzen a vád ellen.
17 Amikor idejöttek velem a jeruzsálemi zsidó vezetők, nem vártam sokáig, hanem már másnap a bírói székbe ültem, és behívattam a vádlottat, ezt a Pált.