12 „Egy ilyen alkalommal éppen úton voltam Damaszkusz felé, ahová a jeruzsálemi főpapok küldtek.
13 Egyszer csak dél tájban, az égből a napnál is fényesebb világosság ragyogott rám, és körülvett engem meg a kísérőimet.
14 Mindannyian leestünk a földre, én pedig hallottam, hogy valaki így szólt hozzám héber nyelven: »Saul, Saul, miért üldözöl engem? Ezzel csak magadnak okozol fájdalmat!«
15 Ekkor én megkérdeztem: »Ki vagy te, Uram?« Az Úr így válaszolt: »Én vagyok Jézus, akit üldözöl.
16 De most állj fel! Azért jöttem hozzád, mert kiválasztottalak, hogy a szolgám legyél. Azt akarom, hogy mondd el az embereknek, amit ma láttál, és amit majd ezután mutatok neked.
17 Megvédelek téged a saját népedtől és a nem zsidóktól is, akikhez küldelek.
18 Azért küldelek hozzájuk, hogy nyisd meg a szemüket, hozd ki őket a sötétségből a világosságra, a Sátán hatalmából Istenhez. Akkor Isten megbocsátja a bűneiket, és megkapják a helyüket azok között, akik a bennem való hitük által Isten szent népévé lettek.«”