22 De most mégis biztatlak benneteket, hogy ne féljetek, mert senki nem hal meg közülünk, csak a hajó fog elpusztulni.
23 Mert az elmúlt éjjel mellém állt egy angyal, akit Isten küldött hozzám. Ez az Isten az, akit én tisztelek, és hozzá tartozom.
24 Az angyal azt mondta: »Ne félj, Pál! Mert neked a császár elé kell állnod, és a te kedvedért Isten megmenti azoknak az életét is, akik veled együtt hajóznak.«
25 Ezért szedjétek össze a bátorságotokat, férfiak! Mert én bízom Istenben, és tudom, hogy minden pontosan úgy lesz, ahogy megmondta.
26 Egy szigeten fogunk partot érni.”
27 Már a tizennegyedik éjszakát töltöttük az Adriai-tengeren, egyre csak hánykolódva, céltalanul. Éjfél körül a matrózok gyanították, hogy valamilyen szárazföld van a közelben.
28 Megmérték a víz mélységét, és látták, hogy körülbelül harminchét méter. Kis idő múlva újra megmérték, és ekkor már csak huszonnyolc méter volt.