30 Azután leeresztették a tengerre a mentőcsónakot. Úgy tettek, mintha a hajó orrából akarnák a horgonyt kivetni, de igazában el akartak szökni a hajóról.
31 Pál figyelmeztette a századost és a többi katonákat: „Ha a matrózok nem maradnak a hajón, nem menekülhettek meg.”
32 Ezért a katonák elvágták a mentőcsónak köteleit, és hagyták, hogy a vízbe essen.
33 Mielőtt hajnalodni kezdett, Pál biztatott mindenkit, hogy egyen valamit. Azt mondta: „Ez már a tizennegyedik nap, hogy éhesen várakoztok, és semmit nem esztek.
34 Most kérlek benneteket, egyetek valamit, mert ez is kell az életben maradáshoz. Mind meg fogunk menekülni, senkinek nem vész el még egy hajszála sem.”
35 Miután ezt mondta, kenyeret vett elő, és mindannyiuk előtt hálát adott Istennek, azután megtörte, és enni kezdett.
36 Ekkor mindenki felbátorodott, és evett.