1 Énekek éneke, mely Salamoné.
2 Csókoljon meg engem az ő szájának csókjaival;mert a te szerelmeid jobbak a bornál.
3 A te drága kenetid jók illatozásra;a te neved kiöntött drága kenet;azért szeretnek téged a leányok.
4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk!Bevitt engem a király az ő ágyasházába;örvendezünk és vígadunk te benned,előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál,méltán szeretnek téged.
5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai;mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem;az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak,a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, –a magam szőlőjét nem őriztem.
7 Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret,hol legeltetsz, hol deleltetsz délben;mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb!jőjj ki a nyájnak nyomdokain,és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
10 Szépek a te orczáid a halántékra való lánczokban,a te nyakad a gyöngysorokban.
11 Arany lánczokat csinálunk néked,ezüstből csinált gyöngyökkel.
12 Mikor a király az ő asztalánál ül,nárdusnak jóillatja származik én tőlem.
13 Olyan az én szerelmesem nékem, mint egy kötés mirha,mely az én kebeleim között hál.
14 Mint az Engedi szőlőiben a cziprusfürt, olyan nékem az én szerelmesem.
15 Ímé, szép vagy én mátkám, ímé, szép vagy,a te szemeid olyanok, mint a galambok.
16 Ímé, te is szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges,és a mi nyoszolyánk zöldellő.
17 A mi házainknak gerendái czédrusfák,és a mi mennyezetünk cziprusfa.