1 Én Sáronnak rózsája vagyok, és a völgyek lilioma.
2 Mint a liliom a tövisek közt,olyan az én mátkám a leányok közt.
3 Mint az almafa az erdőnek fái közt,olyan az én szerelmesem az ifjak közt.Az ő árnyékában felette igen kivánok ülni;és az ő gyümölcse gyönyörűséges az én ínyemnek.
4 Bevisz engem a borozó házba,és zászló felettem a szerelme.
5 Erősítsetek engem szőlővel,üdítsetek fel engem almákkal;mert betege vagyok a szerelemnek.
6 Az ő balkeze az én fejem alatt van,és jobbkezével megölel engem.
7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira:fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmetaddig, a míg akarja.
8 Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő,ugrálva a hegyeken,szökellve a halmokon!
9 Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.Ímé, ott áll a mi falunkon túl,néz az ablakon keresztül,tekintget a rostélyokon keresztül,
10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
11 Mert ímé a tél elmult,az eső elmult, elment.
12 Virágok láttatnak a földön,az éneklésnek ideje eljött,és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
13 A fügefa érleli első gyümölcsét,és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak;kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
14 Én galambom, a kősziklának hasadékiban,a magas kőszálnak rejtekében,mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat;mert a te szód gyönyörűséges,és a te tekinteted ékes!
15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,a kik a szőlőket elpusztítják;mert a mi szőlőink virágban vannak.
16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé,a ki a liliomok közt legeltet.
17 Míglen meghűsül a nap és az árnyékok elmúlnak:térj meg és légy hasonló, én szerelmesem, az őzhöz,vagy a szarvasoknak fiához a Béther hegyein.