1 Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlőjét szopta,hogy téged kivül találván megcsókolnálak;még sem útálnának meg engem.
2 Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába,te oktatgatnál engem,én meg borral itatnálak, fűszeressel,gránátalma borral.
3 Az ő balkeze az én fejem alatt,és jobbkezével megölel engem.
4 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet,mígnem ő akarja?
5 Kicsoda ez a ki feljő a pusztából,a ki az ő szerelmeséhez támaszkodik?Az almafa alatt költöttelek fel téged,ott szült téged a te anyád,ott szült téged a te szülőd!
6 Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,mintegy pecsétet a te karodra;mert erős a szeretet, mint a halál,kemény, mint a sír a buzgó szerelem;lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.
7 Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:a folyóvizek sem boríthatnák azt el:ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, mégis megvetnék azt.
8 Kicsiny húgunk van nékünk,a kinek nincsen még emlője;mit cselekedjünk a mi húgunk felől,a napon, melyen arról szót tesznek?
9 Ha ő kőfal,építünk azon ezüstből palotát;ha pedig ajtó ő,elrekesztjük őt czédrus-deszkával.
10 Mikor én olyan leszek, mint a kőfal,és az én emlőim, mint a tornyok;akkor olyan leszek ő előtte,mint a ki békességet nyer.
11 Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban,adta az ő szőlejét a pásztoroknak,kiki annak gyümölcséért hozezer-ezer ezüst siklust.
12 Az én szőlőmre, mely én reám néz, nékem gondom lesz:az ezer siklus, Salamon, tiéd legyen,a kétszáz annak gyümölcsének őrizőié.
13 Oh te, a ki lakol a kertekben!A te társaid a te szódra figyelmeznek;hadd halljam én is.
14 Fuss én szerelmesem,és légy hasonló a vadkecskéhez,vagy a szarvasnak fiához, a drága füveknek hegyein!