1 Szép vagy én mátkám, mint Tirsa városa,kedves, mint Jeruzsálem,rettenetes, mint a zászlós tábor.
2 Fordítsd el a te szemeidet én tőlem,mert azok megzavarnak engem.A te hajad olyan, mint a kecskéknek nyája,melyek a Gileádról szállanak alá.
3 A te fogaid hasonlók a juhok nyájához,melyek feljőnek a fördőből,melyek mind kettősöket ellenek,és meddő azok között nincsen.
4 Mint a pomagránát darabja a te vakszemed,a te fátyolod alatt.
5 Hatvanan vannak a királynék,és nyolczvanan az ágyasokés számtalan a leányzó.
6 És az én galambom, az én tökéletesem,az ő anyjának egyetlenegye,az ő szülőjének választottja.Látják a leányok, és boldognak mondják őt,a királynéasszonyok és az ágyasok, és dicsérik őt.
7 Kicsoda az, a ki úgy láttatik mintegy hajnal,szép, mint a hold, tiszta, mint a nap,rettenetes, mint a zászlós tábor?
8 A diófás kertekbe mentem vala alá,hogy a völgynek zöld fűveit lássam;hogy megnézzem, ha fakad-é a szőlő,és a pomagránátfák virágzanak-é?
9 Nem tudtam, hogy az én elmém ültete engemaz én nemes népemnek díszhintajába.
10 Térj meg, oh Sulamit!térj meg, térj meg, hogy nézzünk téged!Mit néztek Sulamiton?mintegy Machanaimbeli körtánczot!