4 Vonj engemet te utánad, hadd fussunk!Bevitt engem a király az ő ágyasházába;örvendezünk és vígadunk te benned,előszámláljuk a te szerelmeidet, melyek jobbak a bornál,méltán szeretnek téged.
5 Fekete vagyok, de szép, Jeruzsálem leányai;mint Kédár sátrai és Salamon szőnyegei.
6 Ne nézzetek engem, hogy én fekete vagyok, hogy a nap lesütött engem;az én anyámnak fiai ellenem megharagudtak,a szőlőknek őrizőjévé tettek engem, –a magam szőlőjét nem őriztem.
7 Mondd meg nékem, te, a kit az én lelkem szeret,hol legeltetsz, hol deleltetsz délben;mert miért legyek én olyan, mint a ki elfátyolozza magát, társaid nyájainál?
8 Mivelhogy nem tudod, oh asszonyok között legszebb!jőjj ki a nyájnak nyomdokain,és őrizd a te kecskéidet a pásztoroknak sátorai körül.
9 A Faraó szekereiben való paripákhoz hasonlítlak téged, én mátkám.
10 Szépek a te orczáid a halántékra való lánczokban,a te nyakad a gyöngysorokban.