10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
11 Mert ímé a tél elmult,az eső elmult, elment.
12 Virágok láttatnak a földön,az éneklésnek ideje eljött,és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
13 A fügefa érleli első gyümölcsét,és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak;kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!
14 Én galambom, a kősziklának hasadékiban,a magas kőszálnak rejtekében,mutasd meg nékem a te orczádat, hadd halljam a te szódat;mert a te szód gyönyörűséges,és a te tekinteted ékes!
15 Fogjátok meg nékünk a rókákat, a rókafiakat,a kik a szőlőket elpusztítják;mert a mi szőlőink virágban vannak.
16 Az én szerelmesem enyém, és én az övé,a ki a liliomok közt legeltet.