7 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,a vadkecskékre és a mezőnek szarvasira:fel ne költsétek és fel ne serkentsétek a szerelmetaddig, a míg akarja.
8 Az én szerelmesemnek szavát hallom, ímé, ő jő,ugrálva a hegyeken,szökellve a halmokon!
9 Hasonlatos az én szerelmesem az őzhöz, vagy a szarvasoknak fiához.Ímé, ott áll a mi falunkon túl,néz az ablakon keresztül,tekintget a rostélyokon keresztül,
10 Szóla az én szerelmesem nékem, és monda:kelj fel én mátkám, én szépem, és jöszte.
11 Mert ímé a tél elmult,az eső elmult, elment.
12 Virágok láttatnak a földön,az éneklésnek ideje eljött,és a gerliczének szava hallatik a mi földünkön.
13 A fügefa érleli első gyümölcsét,és a szőlők virágzásban vannak, jóillatot adnak;kelj fel én mátkám, én szépem, és jőjj hozzám!