2 A te fogaid hasonlók a megnyirt juhok nyájához,melyek a fördőből feljőnek,melyek mind kettősöket ellenek,és nincsen azok között meddő.
3 Mint a karmazsin czérna, a te ajkaid,és a te beszéded kedves,mint a pomagránátnak darabja, olyan a te vakszemeda te fátyolod alatt.
4 Hasonló a te nyakad a Dávid tornyához,a mely építtetett fegyveres háznak,a melyben ezer paizs függesztetett fel,mind az erős vitézek paizsai.
5 A te két emlőd olyan, mint két vadkecske,egy zergének kettős fia,a melyek a liliomok közt legelnek.
6 Míg meghűsül a nap, és elmulnak az árnyékok,elmegyek a mirhának hegyére,és a tömjénnek halmára.
7 Mindenestől szép vagy, én mátkám,és semmi szeplő nincs benned!
8 Én velem a Libánusról, én jegyesem,én velem a Libánusról eljőjj;nézz az Amanának hegyéről,a Sénirnek és Hermonnak tetejéről,az oroszlánoknak barlangjokból,a párduczoknak hegyeiről.