1 Vajha lennél nékem én atyámfia, ki az én anyámnak emlőjét szopta,hogy téged kivül találván megcsókolnálak;még sem útálnának meg engem.
2 Elvinnélek, bevinnélek anyámnak házába,te oktatgatnál engem,én meg borral itatnálak, fűszeressel,gránátalma borral.
3 Az ő balkeze az én fejem alatt,és jobbkezével megölel engem.
4 Kényszerítlek titeket, Jeruzsálemnek leányai,miért költenétek és miért serkentenétek fel a szerelmet,mígnem ő akarja?
5 Kicsoda ez a ki feljő a pusztából,a ki az ő szerelmeséhez támaszkodik?Az almafa alatt költöttelek fel téged,ott szült téged a te anyád,ott szült téged a te szülőd!
6 Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,mintegy pecsétet a te karodra;mert erős a szeretet, mint a halál,kemény, mint a sír a buzgó szerelem;lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.
7 Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:a folyóvizek sem boríthatnák azt el:ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, mégis megvetnék azt.