5 Kicsoda ez a ki feljő a pusztából,a ki az ő szerelmeséhez támaszkodik?Az almafa alatt költöttelek fel téged,ott szült téged a te anyád,ott szült téged a te szülőd!
6 Tégy engem mintegy pecsétet a te szívedre,mintegy pecsétet a te karodra;mert erős a szeretet, mint a halál,kemény, mint a sír a buzgó szerelem;lángjai tűznek lángjai, az Úrnak lángjai.
7 Sok vizek el nem olthatnák e szeretetet:a folyóvizek sem boríthatnák azt el:ha az ember minden házabeli marháját adná is e szeretetért, mégis megvetnék azt.
8 Kicsiny húgunk van nékünk,a kinek nincsen még emlője;mit cselekedjünk a mi húgunk felől,a napon, melyen arról szót tesznek?
9 Ha ő kőfal,építünk azon ezüstből palotát;ha pedig ajtó ő,elrekesztjük őt czédrus-deszkával.
10 Mikor én olyan leszek, mint a kőfal,és az én emlőim, mint a tornyok;akkor olyan leszek ő előtte,mint a ki békességet nyer.
11 Szőlője volt Salamonnak Baálhamonban,adta az ő szőlejét a pásztoroknak,kiki annak gyümölcséért hozezer-ezer ezüst siklust.