1 Azután egy hatalmas jelkép tűnt föl az égen: egy asszony, akinek a Nap volt a ruhája, lába alatt a Hold, a fején pedig korona tizenkét csillagból.
2 Ez az asszony terhes volt, és már egészen közel volt a szülés ideje, ezért fájdalmában kiáltozott.
3 Majd egy másik jelképet is láttam az égen. Egy óriási vörös színű sárkányt, amelynek hét feje és tíz szarva volt, a fejein pedig hét korona.
4 Farkával lesöpörte az égről, és a földre szórta a csillagok egyharmadát. A sárkány az asszony elé állt, aki már majdnem megszülte a gyermekét. Azért állt oda, hogy azonnal felfalja a gyermeket, amint megszületik.
5 Majd az asszony megszülte a fiát. Ez a fiúgyermek arra született, hogy vaspálcával uralkodjon minden nép fölött. Azután a fiúgyermeket felvitték Isten trónjához és magához Istenhez.
6 Az asszony pedig elmenekült a pusztába, olyan helyre, amelyet Isten készített neki, hogy ott gondoskodjanak róla ezerkétszázhatvan napig.
7 Ezután háború kezdődött a Mennyben. Mihály és angyalai küzdöttek a sárkány és az ő angyalai ellen.
8 De a sárkány vereséget szenvedett, és angyalaival együtt nem maradhatott többé a Mennyben.
9 Akkor kihajították a Mennyből a hatalmas sárkányt. Ez az a régi kígyó, akit Ördögnek, vagy Sátánnak is hívnak, és aki az egész világot becsapja. Angyalaival együtt ledobták a Földre.
10 Ekkor erős hangot hallottam a Mennyben. Ezt mondta: „Most lett a győzelem Istenünké, most mutatta meg az erejét, most lett a királyi uralom az övé! Most jött el Krisztus hatalma, akit Istenünk tett királlyá! Mert most dobták le a Mennyből testvéreink Vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Isten előtt.
11 De testvéreink legyőzték a Vádlót. A Bárány vérével győzték le, és azzal, hogy beszédükkel tanúskodtak az igazságról. Legyőzték, mert nem ragaszkodtak a saját életükhöz, és nem féltek a haláltól sem.
12 Örüljön az egész Menny, és ti mind, akik a Mennyben laktok! De jaj nektek, föld és tenger, mert leszállt hozzátok a Sátán! Nagyon dühös, mert tudja, hogy már csak kevés ideje maradt.”
13 Amikor a sárkány látta, hogy ledobták a Földre, megtámadta az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte.
14 De az asszony két sas-szárnyat kapott, a hatalmas sas szárnyait, hogy el tudjon menekülni. El is szállt a pusztába, arra a helyre, amelyet Isten készített neki. Ott, a sárkánytól távol, gondot viseltek rá három és fél évig.
15 Ekkor a sárkány szájából egy folyó ömlött ki, hogy az asszonyt elsodorja.
16 De a föld segített az asszonynak: megnyitotta a torkát, és elnyelte a vizet, amely a sárkány szájából ömlött.
17 Erre a sárkány nagyon megdühödött az asszonyra, és elment, hogy háborút indítson az asszony többi gyermeke ellen: azok ellen, akik megtartják Isten parancsait, és Jézusról tanúskodnak.
18 A sárkány megállt a tengerparton.