10 Ekkor erős hangot hallottam a Mennyben. Ezt mondta: „Most lett a győzelem Istenünké, most mutatta meg az erejét, most lett a királyi uralom az övé! Most jött el Krisztus hatalma, akit Istenünk tett királlyá! Mert most dobták le a Mennyből testvéreink Vádlóját, aki éjjel-nappal vádolta őket Isten előtt.
11 De testvéreink legyőzték a Vádlót. A Bárány vérével győzték le, és azzal, hogy beszédükkel tanúskodtak az igazságról. Legyőzték, mert nem ragaszkodtak a saját életükhöz, és nem féltek a haláltól sem.
12 Örüljön az egész Menny, és ti mind, akik a Mennyben laktok! De jaj nektek, föld és tenger, mert leszállt hozzátok a Sátán! Nagyon dühös, mert tudja, hogy már csak kevés ideje maradt.”
13 Amikor a sárkány látta, hogy ledobták a Földre, megtámadta az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte.
14 De az asszony két sas-szárnyat kapott, a hatalmas sas szárnyait, hogy el tudjon menekülni. El is szállt a pusztába, arra a helyre, amelyet Isten készített neki. Ott, a sárkánytól távol, gondot viseltek rá három és fél évig.
15 Ekkor a sárkány szájából egy folyó ömlött ki, hogy az asszonyt elsodorja.
16 De a föld segített az asszonynak: megnyitotta a torkát, és elnyelte a vizet, amely a sárkány szájából ömlött.