14 Ezt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: „Engedd szabadon azt a négy angyalt, akik a nagy Eufrátesz folyónál vannak megkötözve!”
15 Ekkor szabadon engedték azt a négy angyalt, akik éppen erre az órára, napra, hónapra és évre voltak előkészítve, hogy megöljék az emberiség egyharmadát.
16 A lovas hadsereg húszezerszer tízezer főből állt, hallottam a számukat.
17 A látomásban ilyennek láttam a lovakat, és akik rajtuk ültek: tűzvörös, jácint-kék és kénsárga mellvértjük volt, a lovak feje az oroszlánéhoz hasonlított, és a szájukból tűz, füst és lángoló kén tört elő.
18 Ez a három csapás — a lovak szájából előtörő tűz, füst és lángoló kén — ölte meg az emberiség egyharmadát.
19 A lovak ereje a szájukban és a farkukban volt. Farkaik kígyókhoz hasonlítottak, és fejekben végződtek. Ezzel ártottak az embereknek.
20 A többiek, akik túlélték ezeket a csapásokat, mégsem változtatták meg a szívüket és életüket. Nem fordultak el bálványaiktól, amelyeket saját kezükkel készítettek. Továbbra is imádták a gonosz szellemeket, és bálványaikat, amelyeket aranyból, ezüstből, bronzból, kőből, fából maguk készítettek. Pedig a bálványok nem látnak, nem hallanak, és nem tudnak járni sem.