13 Én így szóltam: Ó, Uram, Uram! Hiszen a próféták ezt mondogatják nekik: Fegyvert nem láttok, éhínség nem tör rátok, sőt igazi békességet adok nektek ezen a helyen.
14 De az Úr ezt felelte nekem: Hazugságot prófétálnak a próféták az én nevemben. Nem küldtem őket, nem adtam parancsot nekik, nem is szóltam hozzájuk. Hazug látomást, hiábavaló jóslatot és maguk koholta csalárdságot prófétálnak nekik.
15 Azért így szól az Úr ezekről a prófétákról: Az én nevemben prófétálnak, pedig én nem küldtem őket! Mégis ezt mondogatják: Nem lesz ebben az országban fegyver és éhínség! – De majd ezeknek a prófétáknak fegyver és éhínség miatt lesz végük.
16 Az a nép pedig, amelynek prófétálnak, ott hever majd Jeruzsálem utcáin az éhínség és a fegyver miatt, és nem lesz, aki eltemesse őket és feleségüket, fiaikat és leányaikat. Így zúdítom vissza rájuk saját gonoszságukat.
17 Mondd el nekik ezt az igét:Szememből éjjel-nappal hullanak a könnyek,nem apadnak el.Mert súlyos sebet kapottnépem szűz leánya,igen fájdalmas csapást.
18 Ha kimegyek a mezőre,fegyverrel megölteket látok,ha bemegyek a városba,éhínségtől szenvedőket.A próféták és a papok pedigolyan ország felé kelnek útra,amelyet nem ismernek!
19 Ennyire megvetetted Júdát,szívből megutáltad Siont?Miért sújtottál bennünketgyógyíthatatlan csapással?Békességre vártunk,de nem jött semmi jó,és a gyógyulás idejére,de csak rettegünk!