1 Júda vétke föl van írvavasból készült íróvesszővel,rá van vésve gyémántheggyelszívük táblájáraés oltáraik szarvára.
2 Mert fiaik is oltáraikkalés bálványoszlopaikkal törődneka zöldellő fáknál,a magas halmokon
3 és a síkságból kiemelkedő hegyeken.Vagyonodat és minden kincsedetzsákmányul adom másoknakáldozóhalmaid és vétkeid miatt,melyeket országszerte elkövettél.
4 Elveszíted örökségedet,melyet neked adtam,ellenségeid szolgájává teszlekolyan országban,amelyet nem ismersz,mert lángra lobbantottad haragomat,örökké égni fog!
5 Ezt mondja az Úr:Átkozott az a férfi,aki emberben bízik,és testi erőre támaszkodik,az Úrtól pedig elfordul szíve!
6 Olyan lesz, mint bokor a pusztában:nem remélhet a jövőtől semmi jót.Kövek között tengődik a pusztában,a szikes, lakatlan földön.
7 De áldott az a férfi,aki az Úrban bízik,akinek az Úr a bizodalma.
8 Mert olyan lesz,mint a víz mellé ültetett fa,amely a folyóig ereszti gyökereit.Nincs mitől félnie, ha eljön a hőség,lombja üde zöld marad.Száraz esztendőben sem kell aggódnia,szüntelenül termi gyümölcsét.
9 Csalárdabb a szív mindennél,javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!
10 Én, az Úr vagyoka szívek ismerője,a vesék vizsgálója,mindenkivel úgy bánok, ahogyan életeés tetteinek gyümölcse szerint megérdemli.
11 Aki törvénytelenül gyűjt gazdagságot,olyan, mint a madár,amely idegen tojásokon ül.Élete derekán itt kell hagynia,és a végén bolondnak tartják.
12 Ó, dicső trónus,kezdettől fogva felségesa hely, ahol szentélyünk áll!
13 Uram, te vagy Izráel reménysége,megszégyenülnek mind,akik elhagynak téged.A tőled elpártolók nevét a porba írják,mert elhagyták az Urat,a friss víznek forrását.
14 Gyógyíts meg, Uram,akkor meggyógyulok,szabadíts meg, akkor megszabadulok,csak téged dicsérlek.
15 Lásd, ők ezt mondogatják nekem:Hol van az Úr igéje?Teljesedjék már be!
16 Én nem vonakodtam attól,hogy pásztorod legyek,és a végzetes napot nem kívántam.Te tudod, mi jött ki ajkamon,ismert volt az előtted.
17 Ne ejts rémületbe engem,légy oltalmam a veszedelem napján!
18 Szégyenüljenek meg üldözőim,ne én szégyenüljek meg!Ők rettegjenek, ne én rettegjek!Rájuk hozd el a veszedelem napját,ismételten zúzd össze őket!
19 Ezt mondta nekem az Úr: Menj, és állj ki a nép kapujába, amelyen Júda királyai járnak ki és be, azután Jeruzsálem valamennyi kapujába,
20 és ezt mondd nekik: Halljátok az Úr igéjét, Júda királyai, ti, júdaiak mind, és Jeruzsálem minden lakója, akik bejártok ezeken a kapukon!
21 Így szól az Úr: Nagyon vigyázzatok, ne hordjatok ki és ne vigyetek be semmiféle terhet Jeruzsálem kapuin szombaton!
22 Házatokból se vigyetek ki terhet szombaton, és ne végezzetek azon semmiféle munkát, hanem szenteljétek meg a szombati napot, ahogyan őseiteknek megparancsoltam!
23 De ők nem hallgattak és nem figyeltek rá, hanem megmakacsolták magukat, nem engedelmeskedtek, és nem fogadták meg az intést.
24 De ha ti figyelmesen hallgattok rám – így szól az Úr –, és nem visztek be terhet a város kapuin szombaton, és megszentelitek a szombati napot azzal, hogy semmiféle munkát nem végeztek azon,
25 akkor olyan királyok és vezérek fognak bejárni ennek a városnak a kapuin, akik Dávid trónján ülnek, és harci kocsin meg lovon járnak; bejárnak majd ők és vezéreik meg Júda férfiai és Jeruzsálem lakói, és lakott lesz ez a város örökre.
26 És ide járnak majd Júda városaiból, Jeruzsálem környékéről, Benjámin földjéről, a Sefélá-alföldről, a hegyvidékről és a Délvidékről mindazok, akik égőáldozatot, véresáldozatot, ételáldozatot és füstáldozatnak való tömjént hoznak, meg akik hálaáldozatot hoznak az Úr házába.
27 De ha nem hallgattok rám, és nem szentelitek meg a szombatot, ha terhet hordtok, és úgy mentek be szombaton Jeruzsálem kapuin, akkor olthatatlan tüzet gyújtok kapuiban, és az megemészti Jeruzsálem palotáit!