1 Majd ezt mondta:Ha valaki elbocsátja feleségét,és az eltávozva férjétőlegy másik férfié lesz,vajon visszatérhet-e megint hozzá?Nem válna-e ezzelgyalázatossá az ország?Te pedig, aki sok barátoddal paráználkodtál,vissza akarsz térni hozzám? – így szól az Úr.
2 Nézz föl a hegytetőkre, és lásd meg:hol nem háltak veled?Kiültél eléjük az útra,mint az arab a pusztában:gyalázatossá tetted az országotparáznaságoddal és gonoszságoddal.
3 Ezért maradt el a tavaszi eső,és nem esett őszi eső sem.Mégis olyan a homlokod,mint egy paráznáé,félredobtál minden szemérmet.
4 Bezzeg most így kiáltasz hozzám: Atyám!Ifjúságomtól fogva te vagy a segítőm!
5 Örökké tart-e haragod,megmarad mindvégig?Így beszélsz, de közben folytatodrossz életedet, ahogy csak bírod.
6 Ezt mondta nekem az Úr Jósiás király idejében: Láttad, hogy mit művelt az elpártolt Izráel? Eljárt minden magas hegyre, minden zöldellő fa alá, és ott paráználkodott.
7 Így szóltam, miután mindezt elkövette: Térj vissza hozzám! – de nem tért vissza. Látta ezt hűtlen húga, Júda.
8 És bár látta, hogy a sok házasságtörés miatt elbocsátottam az elpártolt Izráelt, és kiadtam válólevelét, mégsem félt húga, a hűtlen Júda, hanem elkezdett ő is paráználkodni.
9 Így történt, hogy könnyelmű paráznaságával gyalázatossá tette az országot, hiszen kővel is, fával is paráználkodott.
10 Mindezek ellenére nem tért vissza hozzám hűtlen húga, Júda teljes szívéből, hanem csak képmutató módon – így szól az Úr.
11 Ezt mondta nekem az Úr: Igazabb lelkű az elpártolt Izráel, mint a hűtlen Júda.
12 Ezért indulj, kiáltsd ezeket a szavakat észak felé! Ezt mondd:Térj vissza, elpártolt Izráel– így szól az Úr –,akkor nem haragszom rátok!Mert én hű vagyok– így szól az Úr –,nem tart örökké haragom.
13 Csak ismerd el bűnödet,hogy hűtlenül elhagytadIstenedet, az Urat.Bájaidat idegeneknek osztogattadminden zöldellő fa alatt.Csak az én szavamranem hallgattatok– így szól az Úr.
14 Térjetek meg, elpártolt fiaim – így szól az Úr –, mert én vagyok a ti Uratok! Kiválasztok közületek városonként egyet, nemzetségenként kettőt, és elviszlek benneteket a Sionra.
15 Adok majd nektek szívem szerint való pásztorokat, akik hozzáértéssel és okosan pásztorolnak titeket,
16 és megsokasodtok és elszaporodtok majd az országban. Abban az időben – így szól az Úr – nem beszélnek többé az Úr szövetségládájáról. Senkinek sem jut eszébe, nem is emlegetik, nem hiányolják, és nem készítik el újból.
17 Abban az időben Jeruzsálemet majd az Úr trónjának nevezik. Minden nemzet Jeruzsálemben gyűl össze, hogy tisztelje az Úr nevét, és nem élnek többé gonosz szívük konoksága szerint.
18 Abban az időben Júda háza Izráel házához fog csatlakozni, és együtt jönnek meg észak földjéről abba az országba, amelyet örökségül adtam őseiteknek.
19 Én ezt mondtam:Szeretnék veletek úgy bánni, mint fiaimmal,és nektek adni a kívánatos földet,mint legékesebb örökségeta népek között.Azt gondoltam,hogy Atyádnak hívsz engem,és nem fordulsz el tőlem!
20 De ahogy egy asszonyhűtlenül elhagyja házastársát,úgy hagytatok el hűtlenül engem,Izráel háza!– így szól az Úr.
21 Hang hallatszik a hegytetőkön,Izráel fiainak panaszos sírása,mert rossz útra tértek,elfelejtették Istenüket, az Urat.
22 Térjetek meg, elpártolt fiaim!Meggyógyítlak benneteket,bár elpártoltatok.Itt vagyunk, eljöttünk hozzád,mert te vagy, Uram, a mi Istenünk!
23 Bizony, csalás folyt csupán a halmokon,zajongás a hegyeken.Bizony, csak Istenünk, az Úrszabadítja meg Izráelt.
24 A gyalázatos bálvány emésztetteifjúkorunk óta őseink szerzeményét:juhaikat és marháikat,fiaikat és leányaikat.
25 Fetrengünk a gyalázatban,szégyenpír a takarónk,mert vétkeztünk Istenünk,az Úr ellen,mi is, atyáink is,ifjúkorunk óta mind a mai napig,és nem hallgattunk Istenünknek,az Úrnak szavára.