1 Abban az időben – így szól az Úr – Izráel minden nemzetségének Istene leszek, ők pedig az én népem lesznek.
2 Ezt mondja az Úr:Kegyelmet kapott a pusztábana fegyvertől megmenekült nép,a nyugalma felé tartó Izráel.
3 A messzeségben is megjelent az Úr:Örök szeretettel szerettelek,azért vontalak magamhoz hűségesen.
4 Fölépítelek még téged, és fölépülsz,Izráel szüze!Fölékesíted még magad,és kézi dobokkallejtesz majd táncot a vigadozók között!
5 Ültetsz te még szőlőtSamária hegyein,és akik elültetik,azok fogják szüretelni is.
6 Mert eljön az a nap,amikor az őrök így kiáltanakEfraim hegyein:Jöjjetek, menjünk a Sionra,Istenünkhöz, az Úrhoz!
7 Ezt mondja az Úr:Ujjongjatok, örüljetek Jákób sorsán,vigadozzatok a népek élén,hirdessétek, és mondjatok dicséretet:az Úr megszabadította népét,Izráel maradékát!
8 Visszahozom őket észak földjéről,összegyűjtöm a föld pereméről.Lesz közöttük vak és sánta,terhes és szülő asszony egyaránt:nagy gyülekezetként térnek ide vissza.
9 Sírva jönnek, és fohászkodnak,miközben vezetem őket;folyóvizekhez vezetem egyenes úton,amelyen nem botladoznak.Mert atyja vagyok Izráelnek:Efraim az elsőszülöttem.
10 Halljátok az Úr igéjét, ti, népek,hirdessétek a távoli szigeteken,és mondjátok:Aki szétszórta Izráelt, össze is gyűjti,és őrzi, mint pásztor a nyáját.
11 Mert megváltotta az Úr Jákóbot,kiszabadította az erősebb kezéből.
12 Megjönnek majd, és ujjonganakSion magaslatán,élvezik az Úrtól kapott javakat:a gabonát, a mustot és az olajat,a juhokat és a marhákat.Olyan lesz a lelkük,mint az öntözött kert,és nem hervadoznak többé.
13 Akkor örömtáncot jár a szűz,örülnek az ifjak a vénekkel együtt.Gyászukat örömre fordítom,megvigasztalom őket,örömet szerzek nekika kiállott szenvedés után.
14 A papokat bőséggel árasztom el,népem pedig jóllakik javaimmal– így szól az Úr.
15 Ezt mondja az Úr:Hangos jajgatás hallatszik Rámábanés keserves sírás:Ráhel siratja fiait,nem tud megvigasztalódni,mert nincsenek többé fiai.
16 Ezt mondja az Úr:Hagyd abba a hangos sírást,ne könnyezzenek szemeid!Mert meglesz szenvedésed jutalma– így szól az Úr –,visszatérnek fiaidaz ellenség földjéről.
17 Reménykedhetsz a jövőben– így szól az Úr –,mert visszatérnek hazájukba fiaid.
18 Jól hallom Efraim kesergését:Megvertél, mint egy tanulatlan borjút,és én elszenvedtem a verést.Téríts meg engem, hogy megtérjek,mert te vagy, Uram, az én Istenem!
19 Elfordultam tőled,de aztán megbántam,belátva bűnömet a mellemet vertem,szégyenkeztem, pironkodtam,mert viselnem kellettifjúságom gyalázatát.
20 Hát nem az én drága fiam Efraim?Hát nem az én kedves gyermekem?Valahányszor megfenyegetem,végül mégis elfog a szánalom iránta:megremeg érte a bensőm,irgalmaznom kell neki– így szól az Úr.
21 Állíts magadnak jelzőoszlopokat,rakj le útjelzőket,figyeld az országutat,az utat, amelyen elmentél!Térj vissza, Izráel szüze,térj vissza városaidba!
22 Meddig tétovázol még,te szófogadatlan leány?Mert valami újat teremtaz Úr a földön:a nő fog járni a férfi után!
23 Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Fogják még ezt mondani Júda országában és városaiban, ha majd jóra fordítom sorsukat: Áldjon meg téged az Úr, igazság hajléka, szent hegy!
24 Ott laknak majd Júdában és összes városában együtt a földművesek és a pásztorkodók.
25 Felüdítem a fáradt lelket, és megelégítek minden elcsüggedt lelket.
26 Akkor mondják majd: Fölébredtem és fölnéztem; milyen jólesett az alvás!
27 Eljön még az az idő – így szól az Úr –, amikor bevetem Izráel házát és Júda házát embermaggal és állatmaggal.
28 És ahogy gondom volt arra, hogy kigyomláljam és leromboljam, ledöntsem és elpusztítsam őket, és veszedelmet hozzak rájuk, úgy gondom lesz arra is, hogy fölépítsem és elplántáljam őket – így szól az Úr.
29 Abban az időben nem mondják többé, hogyaz apák ettek egrest,és a fiak foga vásott el tőle,
30 hanem mindenki a maga bűnéért hal meg: minden embernek a saját foga vásik el, ha egrest eszik.
31 Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor új szövetséget kötök Izráel és Júda házával.
32 Nem olyan szövetséget, amilyet őseikkel kötöttem, amikor kézen fogva vezettem ki őket Egyiptom földjéről; mert ezt a szövetséget megszegték, pedig én voltam az Uruk – így szól az Úr.
33 Hanem ilyen lesz az a szövetség, amelyet Izráel házával fogok kötni, ha eljön az ideje – így szól az Úr –: Törvényemet beléjük helyezem, szívükbe írom be. Én Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.
34 Akkor nem tanítja többé egyik ember a másikat, ember az embertársát arra, hogy ismerje meg az Urat, mert mindenki ismerni fog engem, kicsinyek és nagyok – így szól az Úr –, mert megbocsátom bűneiket, és nem gondolok többé vétkeikre.
35 Ezt mondja az Úr,aki adta a napot,hogy nappal világítson,és megszabtaa hold meg a csillagok rendjét,hogy éjjel világítsanak,aki mozgásban tartja a tengert,hogy zúgjanak hullámai,akinek Seregek Ura a neve:
36 Ha majd eltűnik ez a rendszínem elől – így szól az Úr –,akkor szakad magva Izráelnek is,és soha többé nem lesz az én népem.
37 Ezt mondja az Úr:Ha majd meg lehet mérniaz eget odafent,és ki lehet kutatniidelent a föld alapjait,akkor vetem el Izráel utódaitmindazért, amit elkövettek– így szól az Úr.
38 Eljön az az idő – így szól az Úr –, amikor fölépül az Úr városa, a Hananél-toronytól a Szeglet-kapuig.
39 Azután továbbmegy a mérőzsinór egyenesen a Gáréb-halomig, majd elfordul Góá felé.
40 Az egész Hulla-völgy és Hamu-völgy, a Kidrón-patakig valamennyi mező, a Ló-kapu szegletéig kelet felé az Úr szent helye lesz. Nem dúlják föl, és nem rombolják le soha többé.