5 Így szól az Úr:Riadt lármát hallok,rettegés van, nincs békesség!
6 Kérdezzétek meg, nézzetek utána:szokott-e szülni férfiember?Miért látok ennyi férfitágyékra tett kézzel, mintha vajúdnának?Miért sápadt el annyira minden arc?
7 Jaj, mert nagy nap lesz az,nincs hozzá fogható!Nyomorúság ideje lesz az Jákóbnak,de megszabadul belőle!
8 Azon a napon letöröm igáját nyakadról – így szól a Seregek Ura –, köteleidet leszaggatom. Nem szolgálnak többé idegeneknek,
9 hanem Istenüket, az Urat fogják szolgálni, és Dávidot, a királyukat, akit adok nekik.
10 Te azért ne félj, szolgám, Jákób– így szól az Úr –,és ne rettegj, Izráel!Mert én hazasegítelek a messzeségből,gyermekeidet a fogság földjéről.Visszatér Jákób, és békében lesz,gondtalanul él, nem háborgatja senki.
11 Én veled leszek – így szól az Úr –,és megszabadítalak.Véget vetek minden népnek,akik közé szétszórtalak,de neked nem vetek véget.Megfenyítelek igazságosan,mert nem hagyhatlak büntetés nélkül.