10 Kinek mondjam el,kinek bizonygassam, hogy végre meg is hallják?Körülmetéletlen a fülük,nem tudnak figyelni.Gyalázzák az Úr igéjét,nem lelik kedvüket benne.
11 Az Úr haragja tölt el engem,nem tudom már magamban tartani.Töltsd ki az utcán a gyermekekremeg az ifjak csapatára!Foglyul esik férfi és nő,öreg és aggastyán egyaránt!
12 Házaik másoké lesznek,földjükkel és feleségükkel együtt,ha kinyújtom kezemetaz ország lakóira!– így szól az Úr.
13 Mert a legkisebbtől a legnagyobbigmindenki nyereséget hajhász,a prófétától a papigmindenki elvetemült csaló.
14 Népem romlását azzal gyógyítanák,hogy könnyelműen mondogatják:Békesség, békesség!– pedig nincs békesség!
15 Szégyenkezniük kellene,mert utálatos, amit tettek.De nem akarnak szégyenkezni,és már pirulni sem tudnak.Azért elesnek az összeomláskor,elbuknak a megtorlás idején– mondta az Úr.
16 Így szól az Úr:Álljatok ki az utakra, és nézzetek szét,kérdezősködjetek az ősi ösvények után,melyik a jó út, és azon járjatok,akkor nyugalmat találtok lelketeknek!De ők ezt mondták: Nem megyünk!