1 Bárcsak lenne a pusztábanegy kunyhóm az út mentén!Elhagynám népemet, elmennék tőle,mert mindenki házasságtörő,hűtlen társaság!
2 Nyelvük olyan, mint a kifeszített íj,hazugsággal biztosítják hatalmukat az országban,nem pedig igazsággal!Egyik gonoszságot teszik a másik után,de engem nem ismernek– így szól az Úr.
3 Óvakodjék mindenki a felebarátjától,még a testvérben se bízzatok!Hiszen a testvér ismind rá akar csak szedni,rágalmakat terjesztmég a felebarát is.
4 Becsapják egymást az emberek,nem mondanak igazat.Hazug fortélyokra tanítják nyelvüket,folyvást romlottságon fáradoznak.
5 Lakóhelyed álnokság tanyája;az álnokság miatttudni sem akarnak rólam– így szól az Úr.
6 Ezért így szól a Seregek Ura:Megolvasztom, megvizsgálom őket,mi mást tehetnék népemmel?
7 Gyilkos nyíl a nyelvük,szájuk álnok módon beszél,békességről beszélnek egymással,de magukban cselt szőnek.