17 Sietve kezdjenek elsiratni minket;a mi szemünk is hadd lábadjon könnybe,a mi szemünkből is omoljon a könny!
18 Mert siratóének hangzik a Sionról:Jaj, hogy elpusztultunk,de nagy szégyen ért bennünket!El kellett hagynunk ezt a földet,feldúlták lakóhelyünket!
19 Halljátok hát, asszonyok,az Úr igéjét,figyeljetek arra jól, amit mond!Tanítsátok lányaitokat siratóénekre,egyik asszony a másikat erre a gyászénekre:
20 Bemászott ablakainkon a halál,betört palotáinkba;kiirtotta a gyermekeket az utcáról,az ifjakat a terekről!
21 Beszélj! – így szól az Úr:Úgy hevernek ott az emberek hullái,mint trágya a mezőnvagy mint gabona az arató mögött,amelyet nem köt kévébe senki.
22 Ezt mondja az Úr:Ne dicsekedjék bölcsességével a bölcs,ne dicsekedjék erejével az erős,ne dicsekedjék gazdagságával a gazdag!
23 Aki dicsekedni akar,azzal dicsekedjék,hogy érti és tudja rólam,hogy én vagyok az Úr,aki szeretetet, jogot és igazságotteremtek a földön,mert ezekben telik kedvem– így szól az Úr!