2 világosságot vettél magadra,mint egy köpenyt.Ő az, aki sátorként feszítette ki az eget,
3 palotáját a vizek fölé építette,a felhőket tette kocsijává,szelek szárnyán jár.
4 A szeleket tette követeivé,a lángoló tüzet szolgájává.
5 Szilárd alapokra helyezte a földet,hogy soha meg ne inogjon.
6 Mély vizekkel borítottad be,mint valami öltözettel,a hegyeken is állt a víz.
7 Dorgálásodra lefutottak,mennydörgő szavadra elszéledtek.
8 A hegyek fölemelkedtek,a völgyek lesüllyedtek oda,ahol helyet készítettél nekik.