1 Zsoltár, templomszentelési ének. Dávidé.
2 Magasztallak, Uram,mert megmentettél.Nem engedted, hogy ellenségeim örüljenek bajomon.
3 Uram, Istenem, hozzád kiáltottam,és meggyógyítottál engem.
4 Uram, kihoztál engema holtak hazájából,életben tartottál,nem roskadtam a sírba.
5 Zengjetek az Úrnak, ti, hívei,magasztaljátok szent nevét!
6 Mert csak egy pillanatig tart haragja,de egész életen át a kegyelme.Este szállást vesz a sírás,reggelre itt az ujjongás.
7 Míg jó dolgom volt, azt gondoltam:Nem tántorodom meg soha.
8 Uram, kegyelmedbőlhatalmas hegyre állítottál.De mikor elrejtetted orcádat,nagyon megrettentem.
9 Ekkor hozzád kiáltottam, Uram,és így esedeztem az Úrhoz:
10 Mit használ neked a vérem,ha leszállok a sírgödörbe?Hálát ad-e neked, aki porrá lett,hirdeti-e hűségedet?
11 Hallgass meg, Uram, kegyelmesen,légy segítségemre, Uram!
12 Te pedig gyászomat örömre fordítottad,leoldoztad gyászruhámat,és örömbe öltöztettél.
13 Ezért szüntelen zeng neked a szívem,örökké magasztallak, Uram, Istenem!