1 Dávidé.Áldott az Úr, az én kősziklám,aki harcolni tanítja kezemet,hadakozni ujjaimat.
2 Jótevőm és erősségem,váram és megmentőm ő,pajzsom, akihez menekülhetek,aki népeket vet alám.
3 Ó, Uram, micsoda az ember,hogy törődsz vele,az emberfia, hogy gondolsz rá?
4 Az ember a lehelethez hasonló,napjai a tűnő árnyékhoz.
5 Hajlítsd le az eget, Uram, és szállj le,érintsd meg a hegyeket,hogy füstölögjenek!
6 Villogtasd villámaidat, szórjad azokat,lődd ki nyilaidat,röpítsd szét őket!
7 Nyújtsd le kezedet a magasból,szabadíts meg, ments ki engema nagy vizekből,az idegenek hatalmából,
8 akiknek szája hiábavalóságot beszél,jobb kezük csak álnokságot művel!
9 Új éneket éneklek neked, Istenem,tízhúrú lanton zengedezek neked.
10 Te adsz győzelmet a királyoknak;szolgádat, Dávidot is megszabadítottada gyilkos fegyvertől.
11 Szabadíts meg, ments ki engemaz idegenek hatalmából,akiknek szája hiábavalóságot beszél,jobb kezük csak álnokságot művel!
12 Fiaink legyenek olyanok ifjúkorukban,mint a nagyra nőtt palánták,leányaink pedig,mint a faragott oszlopok,amilyenek a palotákban vannak.
13 Színültig telt raktárainkontsanak mindenféle jót,juhaink a legelőkön szaporodjanakezer-, sőt tízezerannyira!
14 Marháink legyenek kövérek,ne érje őket baj, ne vetéljenek el!Ne legyen jajveszékelés a tereken!
15 Boldog nép az,amelynek így megy a sora.Boldog nép az,amelynek az Úr az Istene!