1 A karmesternek: Az Úr szolgájáé, Dávidé.
2 A bűnös ember szíve mélyénott suttog a bűn.Nem számít neki az istenfélelem,
3 sőt azzal hízeleg magának,hogy bűnével gyűlöletet tud szítani.
4 Szája rontást és csalárdságot beszél,nem akar okos és jó lenni.
5 Rontást eszel ki ágyában,nem a jó úton jár,nem veti meg a rosszat.
6 Uram, szereteted az égig ér,hűséged a fellegekig.
7 Igazságod olyan, mint a hatalmas hegyek,ítéleteid, mint a nagy mélység,embert és állatot megtartasz, Uram.
8 Mily drága a te szereteted, Istenem!Szárnyad árnyékábamenekülnek az emberek.
9 Dúslakodnak házad bőségében,örömöt árasztasz rájuk, mint patakot.
10 Mert nálad van az élet forrása,a te világosságod által látunk világosságot.
11 Maradj hűséges a téged szeretőkhöz,igazságos a tiszta szívűekhez!
12 Ne taposson rám a gőgösök lába,ne tegyen bujdosóvá a bűnösök keze!
13 Majd elbuknak a gonosztevők,elterülnek, nem tudnak fölkelni.