1 Ászáf tanítókölteménye.Miért vetettél el, Istenem, oly régóta,miért lángol haragodlegelőd nyája ellen?
2 Gondolj gyülekezetedre,amelyet hajdan létrehoztál,örökségedre, a törzsre,amelyet megváltottál,a Sion hegyére, amelyen laktál!
3 Irányítsd lépteidet a régi romokra!Szentélyedben az ellenségmindent lerombolt!
4 Ellenségeid ordítoztak kijelentésed helyén,és kitűzték ott jelvényeiket.
5 Olyanok voltak,mint akik a sűrű fák köztfejszét emelnek magasra.
6 Még faragványait is mind összetörtékfejszékkel és baltákkal.
7 Lángba borították szentélyedet,porig alázták neved hajlékát.
8 Igázzuk le őket egészen!– mondták magukban,és fölperzselték az országbanIsten minden hajlékát.
9 Jeleket nem látunk,próféta nincs többé,és senki sem tudja,meddig tart ez még.
10 Isten, meddig gyalázhat az ellenfél?Örökké csúfolhatja nevedet az ellenség?
11 Miért tartod vissza kezedet?Emeld föl jobbodat, végezz velük!
12 De Isten a királyom kezdettől fogva,aki szabadító tetteketvitt véghez a földön.
13 Te szorítottad vissza erőddel a tengert,te törted össze a tengeri szörnyek fejét.
14 Te zúztad szét a Leviatán fejeit,és a puszta népének adtad eledelül.
15 Te fakasztottál forrást és patakot,te szárítottál ki bővizű folyókat.
16 Tiéd a nappal, az éjjel is tiéd,te tetted helyükre a csillagokat és a napot.
17 Te szabtad meg a föld minden határát,te alkottál nyarat és telet.
18 Erre emlékezz, Uram,mert ellenség gyaláz,és bolond nép csúfolja nevedet.
19 Ne dobd oda gerlicédet a vadaknak,elesettjeid életérőlne feledkezz el végképp!
20 Tekints szövetségedre,mert erőszakkal vannak teleaz ország távoli zugai is!
21 Ne maradjon meggyalázva az elnyomott,dicsérje nevedetaz elesett és szegény!
22 Szállj perbe, perelj, Istenem!Gondold meg, hogy a bolondmennyire gyaláz téged szüntelen!
23 Ne felejtsd el ellenségeid hangját,támadóid egyre növekvő zajongását!