10 kezed ott is elérne,jobbod megragadna engem.
11 Ha azt gondolnám,hogy elnyel a sötétség,és éjszakává lesz körülöttem a világosság:
12 a sötétség nem lenne elég sötét neked,az éjszaka világos lenne, mint a nappal,a sötétség pedig olyan, mint a világosság.
13 Te alkottad veséimet,te formáltál anyám méhében.
14 Magasztallak téged,mert félelmetes vagy és csodálatos;csodálatosak alkotásaid,és lelkem jól tudja ezt.
15 Csontjaim nem voltak rejtve előtted,amikor titkon formálódtam,mintha a föld mélyén képződtem volna.
16 Alaktalan testemet már látták szemeid;könyvedben minden meg volt írva,a napok is, amelyeket nekem szántál,bár még egy sem volt meg belőlük.