1 Dávidé.Áldott az Úr, az én kősziklám,aki harcolni tanítja kezemet,hadakozni ujjaimat.
2 Jótevőm és erősségem,váram és megmentőm ő,pajzsom, akihez menekülhetek,aki népeket vet alám.
3 Ó, Uram, micsoda az ember,hogy törődsz vele,az emberfia, hogy gondolsz rá?
4 Az ember a lehelethez hasonló,napjai a tűnő árnyékhoz.
5 Hajlítsd le az eget, Uram, és szállj le,érintsd meg a hegyeket,hogy füstölögjenek!
6 Villogtasd villámaidat, szórjad azokat,lődd ki nyilaidat,röpítsd szét őket!