1 A karmesternek: Dávidé, az Úr szolgájáé, aki akkor mondta el ennek az éneknek a szavait az Úrnak, amikor valamennyi ellensége hatalmából és Saul kezéből kimentette őt az Úr.
2 Ezt mondta:Szeretlek, Uram, erősségem!
3 Az Úr az én kőszálam,váram és megmentőm,Istenem, kősziklám,nála keresek oltalmat,pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!
4 Az Úrhoz kiáltok, aki dicséretre méltó,és megszabadulok ellenségeimtől.
5 Körülvettek a halál kötelei,pusztító áradat rettent engem.
6 A sír kötelei fonódtak rám,a halál csapdái meredtek rám.
7 Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam,segítségért kiáltottam Istenemhez.Meghallotta hangomat templomában,kiáltásom a fülébe jutott.