11 Szívem hevesen dobog,erőm elhagyott,szemem világa sincs már velem.
12 Szeretteim és barátaimfélreállnak, mert csapás ért,rokonaim is elhúzódnak tőlem.
13 Tőrt vetettek, akik életemre törnek,akik vesztemet akarják,arról beszélnek, hogyan ártsanak nekem,és csalárd terveken gondolkoznak mindennap.
14 De én meg sem hallom,mintha süket volnék,olyan vagyok, mint egy néma,aki nem nyitja ki száját.
15 Olyan vagyok, mint aki nem hall,és szájában nincs ellenvetés.
16 Mert benned reménykedem, Uram,te majd megfelelsz nekik,Uram, Istenem!
17 Bárcsak ne nevetnének rajtam,ha lábam meginog – gondoltam –,ne lennének dölyfösek velem szemben!