1 A karmesternek, Jedútúnnak: Dávid zsoltára.
2 Ezt határoztam: vigyázok szavaimra,hogy ne vétkezzem nyelvemmel,megzabolázom számat,ha gonosz ember kerül elém.
3 Néma voltam, szótalan,hallgattam, de ez nem volt jó,fájdalmam kiújult.
4 Szívem fölhevült bennem,míg sóhajtoztam, lángra lobbantam,nyelvemmel beszélni kezdtem:
5 Add tudtomra, Uram, életem végét,meddig tart napjaim sora,hadd tudjam meg,milyen mulandó vagyok!
6 Íme, arasznyivá tetted napjaimat,életem ideje semmiség előtted.Mint egy lehelet, annyit érminden ember, aki él. (Szela.)
7 Árnyékként jár-kel itt az ember,bizony hiába vesződik.Gyűjtöget, de nem tudja,ki fogja hasznát venni.