4 Szívem fölhevült bennem,míg sóhajtoztam, lángra lobbantam,nyelvemmel beszélni kezdtem:
5 Add tudtomra, Uram, életem végét,meddig tart napjaim sora,hadd tudjam meg,milyen mulandó vagyok!
6 Íme, arasznyivá tetted napjaimat,életem ideje semmiség előtted.Mint egy lehelet, annyit érminden ember, aki él. (Szela.)
7 Árnyékként jár-kel itt az ember,bizony hiába vesződik.Gyűjtöget, de nem tudja,ki fogja hasznát venni.
8 Így hát mit várhatok, Uram?Egyedül benned reménykedem!
9 Ments meg az ellenem vétőktől,ne engedd, hogy a bolondok gyalázzanak!
10 Néma maradok, nem nyitom ki számat,hiszen te munkálkodsz.