1 A karmesternek: A „Liliomok” kezdetű ének dallamára. Dávidé.
2 Segíts meg, Istenem,mert nyakamig érnek a vizek!
3 Feneketlen iszapba süllyedtem,nincs hol megállnom.Örvénylő vizekbe estem,elsodort az ár.
4 Belefáradtam a kiáltozásba,kiszáradt a torkom,szemem elhomályosodott,míg Istenemre vártam.
5 Hajam szálainál is többen vannak,akik ok nélkül gyűlölnek.Sok hazug ellenségemakar elnémítani engem.Azt kell visszaadnom,amit nem raboltam.
6 Istenem, te tudod,milyen balga voltam,vétkeim nincsenek elrejtve előtted.