11 Azután így folytatta: „Egy embernek volt két fia.
12 A fiatalabbik azt mondta az apjának: »Apám, add nekem most azt a részt a család vagyonából, amely engem illet!« Ekkor az apa szétosztotta a vagyonát a két fiú között.
13 Nem sokkal ezután a fiatalabbik minden vagyonát összeszedte, és elköltözött egy távoli országba. Ott ostoba módon költekező életmódot folytatott, és minden gazdagságát elpazarolta.
14 Miután már minden pénze elfogyott, nagy szárazság támadt azon a vidéken. A föld nem termett semmit, és mindenki éhezett. A fiú is éhes volt, és pénzre lett volna szüksége.
15 Ezért munkát vállalt egy ottani gazdánál, aki elküldte, hogy a disznónyáját őrizze.
16 A fiú már annyira éhes volt, hogy még abból is szívesen evett volna, amit a disznók ettek, de senki nem adott neki.
17 Végül belátta, hogy mennyire ostoba volt, és ezt mondta magában: »Apám minden szolgájának bőségesen van mit ennie. Én pedig éhen halok itt!