1 Abban az időben Augustus császár parancsot adott, hogy írjanak össze mindenkit a Római Birodalom területén.
2 Ez volt az első népszámlálás. Ebben az időben Szíriában Cirénius volt a helytartó.
3 Mindenki elment tehát a saját szülővárosába feliratkozni.
4 József is elindult a galileai Názáretből, hogy a júdeai Betlehembe menjen, Dávid városába. József ugyanis Dávid családjából és nemzetségéből származott.
5 Vele utazott a jegyese, Mária is, aki gyermeket várt.
6 Amíg Betlehemben voltak, elérkezett Mária szülésének ideje. Meg is szülte elsőszülött fiát,
7 bepólyálta, és a jászolba fektette, mert a vendégfogadóban nem volt hely a számukra.
8 Azon az éjszakán a környékbeli legelőkön pásztorok őrizték nyájukat a szabad ég alatt.
9 Egyszer csak megjelent előttük az Úr egyik angyala, és az ÚR dicsősége körülragyogta őket.
10 A pásztorok nagyon megrémültek, de az angyal ezt mondta nekik: „Ne féljetek, mert nagy öröm hírét hoztam, amelynek minden ember örülni fog!
11 Ma megszületett nektek a Szabadító, a Dávid városában. Ő a Krisztus, az ÚR.
12 Erről a jelről ismeritek fel: egy csecsemőt találtok, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”
13 Ekkor hirtelen hatalmas angyali sereg csatlakozott az első angyalhoz, és együtt dicsérték Istent:
14 „Dicsőség Istennek a Mennyben,és békesség a földön azoknak,akik Isten tetszése szerint élnek!”
15 Ezután az angyalok visszatértek a Mennybe, a pásztorok pedig ezt mondták: „Menjünk Betlehembe, és nézzük meg, mi történt ott! Hadd lássuk, amit az Úr mondott nekünk!”
16 Ezzel sietve útnak indultak. Meg is találták Máriát, Józsefet, és a jászolban fekvő csecsemőt.
17 Miután őt meglátták, mindenkinek elmondták, amit az angyaltól megtudtak róla.
18 Ezen mindenki nagyon csodálkozott.
19 Mária szívében őrizte mindezt, és sokat gondolkodott rajta.
20 Ezután a pásztorok visszatértek a nyájukhoz. Köszönetet mondtak Istennek, és dicsérték mindazért, amit láttak és hallottak. Mert minden pontosan úgy történt, ahogyan az angyal előre megmondta nekik.
21 Amikor a gyermek nyolc napos lett, körülmetélték, és Jézusnak nevezték el. Ez volt az a név, amit az angyal mondott Máriának, mielőtt a gyermek növekedni kezdett volna Mária méhében.
22 Amikor Mózes Törvénye szerint elérkezett Mária megtisztulásának ideje, elvitték a csecsemő Jézust Jeruzsálembe, hogy az Úrnak bemutassák.
23 Az ÚR Törvényében ugyanis meg van írva: „Minden elsőszülött fiút az Úrnak kell szentelni.”
24 Elmentek tehát Jeruzsálembe, hogy az Úr Törvénye szerint feláldozzanak a Templomban egy pár gerlicét vagy két galambfiókát.
25 Jeruzsálemben élt egy Simeon nevű igazságszerető és istenfélő ember, aki kitartóan várta Izráel szabadítását, és akin a Szent Szellem megnyugodott.
26 A Szent Szellem megmutatta neki, hogy nem hal meg addig, amíg meg nem látja az ÚR Krisztusát.
27 Simeont a Szent Szellem éppen akkor vezette a Templomba, amikor Jézus szülei behozták a gyermeket, hogy megtegyék, amit a Törvény előírt.
28 Ekkor Simeon karjába vette a csecsemő Jézust, és így dicsérte Istent:
29 „Uram, most már engedd szolgádat békében elmenni,ahogy megígérted,
30 mert végre saját szememmel láttam Szabadításodat,
31 akit minden ember számára készítettél,
32 aki útmutató világossága a nem zsidó népeknek,és dicsősége népednek, Izráelnek!”
33 Jézus apja és anyja nagyon csodálkoztak ezen.
34 Ezután Simeon megáldotta őket. Jézus anyjának, Máriának, ezt mondta Jézusról: „Őt Isten arra rendelte, hogy sokan elessenek, és sokan felemelkedjenek miatta Izráelben, és hogy jel legyen, amit sokan elutasítanak.
35 A te lelkedet is éles kard járja át, hogy sok ember gondolatai kiderüljenek.”
36 Ugyanakkor volt ott a Templomban egy nyolcvannégy éves próféta is, akit Annának hívtak. Fánuel leánya volt, és Áser törzsébe tartozott. Hét év házasság után maradt özvegyen.
37 Nem hagyta el a Templom területét, hanem éjjel-nappal Istent szolgálta böjtöléssel és imádkozással.
38 Anna is ott volt, amikor József és Mária megérkezett a Templomba. Odalépett hozzájuk, hálát adott Istennek, és Jézusról beszélt mindazoknak, akik Jeruzsálem szabadulását várták.
39 Amikor mindent megtettek, amit az Úr Törvénye kívánt, József és Mária visszatért Galileába, Názáret városába, ahol laktak.
40 A gyermek pedig növekedett, egyre bölcsebb és erősebb lett. Isten tetszése és jókedve nyugodott rajta.
41 Jézus szülei minden évben felmentek Jeruzsálembe a pászka ünnepére.
42 Mikor Jézus tizenkét éves lett, szokásuk szerint ismét felmentek az ünnepre.
43 Az ünnep után a szülők hazaindultak. Jézus ottmaradt Jeruzsálemben,
44 de ezt a szülei nem vették észre. Azt gondolták, hogy a gyermek az útitársaik között van. Már egy napja úton voltak, mikor keresni kezdték Jézust a rokonaik és barátaik között.
45 Miután nem találták, visszamentek Jeruzsálembe, hogy ott keressék tovább.
46 Három nap múlva találtak rá a Templom területén a törvénytanítók között. A gyermek Jézus hallgatta és kérdezgette őket.
47 Aki csak hallotta, mind nagyon elcsodálkozott, hogy milyen értelmes, és milyen bölcsen válaszol a kérdésekre.
48 Amikor a szülei meglátták Jézust, megdöbbentek. Anyja pedig ezt mondta: „Fiam, miért tetted ezt velünk? Apád és én nagyon aggódtunk érted, és mindenhol kerestünk!”
49 Jézus így válaszolt: „Miért kerestetek? Nem tudtátok, hogy Atyám házában kell lennem, és az ő dolgaival kell foglalkoznom?”
50 De a szülei nem értették, miről beszél.
51 Ezután Jézus visszatért velük Názáretbe. Mindenben engedelmeskedett a szüleinek. Mária pedig szívében őrizte ezeket a dolgokat.
52 Jézus egyre bölcsebb és felnőttebb lett. Az emberek mind jobban kedvelték, és Isten számára is egyre kedvesebb volt.