14 Miután már minden pénze elfogyott, nagy szárazság támadt azon a vidéken. A föld nem termett semmit, és mindenki éhezett. A fiú is éhes volt, és pénzre lett volna szüksége.
15 Ezért munkát vállalt egy ottani gazdánál, aki elküldte, hogy a disznónyáját őrizze.
16 A fiú már annyira éhes volt, hogy még abból is szívesen evett volna, amit a disznók ettek, de senki nem adott neki.
17 Végül belátta, hogy mennyire ostoba volt, és ezt mondta magában: »Apám minden szolgájának bőségesen van mit ennie. Én pedig éhen halok itt!
18 Azonnal elindulok, visszamegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám, vétkeztem Isten ellen, és ellened is.
19 Nem vagyok többé méltó, hogy a fiad legyek. De hadd legyek legalább olyan, mint a szolgáid, akik fizetésért dolgoznak!«
20 Ezzel a fiú elindult, hogy visszatérjen az apjához.”„Még messze volt a háztól, amikor az apja meglátta és megsajnálta. Eléje szaladt, a nyakába borult, megölelte és megcsókolta.