17 Végül belátta, hogy mennyire ostoba volt, és ezt mondta magában: »Apám minden szolgájának bőségesen van mit ennie. Én pedig éhen halok itt!
18 Azonnal elindulok, visszamegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám, vétkeztem Isten ellen, és ellened is.
19 Nem vagyok többé méltó, hogy a fiad legyek. De hadd legyek legalább olyan, mint a szolgáid, akik fizetésért dolgoznak!«
20 Ezzel a fiú elindult, hogy visszatérjen az apjához.”„Még messze volt a háztól, amikor az apja meglátta és megsajnálta. Eléje szaladt, a nyakába borult, megölelte és megcsókolta.
21 A fiú pedig ezt mondta: »Apám, bűnt követtem el Isten ellen, és ellened is. Nem vagyok többé méltó, hogy a fiad legyek.«
22 De az apja ezt parancsolta a szolgáknak: »Siessetek, hozzátok ide a legszebb ruhát, és adjátok rá! Húzzatok gyűrűt az ujjára, és sarut a lábára!
23 Azután hozzátok elő a hízott borjút, és vágjátok le, hogy együtt együnk és ünnepeljünk!