4 Ha napjában hétszer vétkezik ellened, és hétszer visszajön hozzád, hogy bocsánatot kérjen, akkor is bocsáss meg neki!”
5 Akkor az apostolok kérték az URat: „Erősítsd a hitünket!”
6 Az Úr így válaszolt: „Ha legalább akkora hitetek lenne, mint egy mustármag, mondhatnátok ennek az eperfának, hogy szakadjon ki tövestől, és gyökerezzen meg a tengerben: és engedelmeskedne nektek.”
7 „Képzeljétek el, hogy egyikőtöknek van egy szolgája, aki szánt vagy nyájat őriz. Amikor a munka után haza jön, mit mondtok neki? Azonnal az asztalhoz hívjátok: »Gyere, ülj le, és vacsorázz meg!«?
8 Ugye, hogy nem? Inkább azt mondjátok neki: »Készíts nekem vacsorát, vedd fel a kötényedet, és szolgálj ki, amíg eszem és iszom! Azután majd te is vacsorázhatsz.«
9 A szolgát nem illeti semmiféle külön dicséret azért, hogy elvégzi, amit rábíztak! Hiszen csak azt tette, ami a kötelessége volt.
10 Rátok is ez érvényes. Ha mindazt elvégeztétek, amit rátok bíztak, ti is elmondhatjátok: »Szolgák vagyunk, nem érdemlünk semmi külön elismerést. Hiszen csak azt tettük, ami a kötelességünk volt.«”