Ézsaiás 2 HUNB

A béke korszaka

1 Ezt az igét kapta látomásban Ézsaiás, Ámóc fia Júdáról és Jeruzsálemről:

2 Az utolsó napokbanszilárdan fog állniaz Úr házának hegyea hegyek tetején.Kimagaslik a halmok közül,és özönlik hozzá valamennyi nép.

3 Eljön a sok nép, és ezt mondják:Jöjjetek, menjünk föl az Úr hegyére,Jákób Istenének házához!Tanítson minket utaira,hogy az ő ösvényein járjunk.Mert a Sionról jön a tanítás,és az Úr igéje Jeruzsálemből.

4 Ítéletet tart a nemzetek fölött,megfenyíti a sok népet.Kardjaikból kapákat kovácsolnak,lándzsáikból metszőkéseket.Nép a népre kardot nem emel,hadakozást többé nem tanul.

5 Jákób háza, jöjjetek,járjunk az Úr világosságában!

Isten elítéli a bálványimádókat

6 Eltaszítottad népedet, Jákób házát,mert tele vannak keleti szokásokkal,jelmagyarázókkal, mint a filiszteusok,és idegenekkel barátkoznak.

7 Tele van az ország ezüsttel, arannyal,kincseinek se szeri, se száma.Tele van az ország lovakkal,harci kocsijainak se szeri, se száma.

8 Tele van az ország bálványokkal,kezeik csinálmánya előtt borulnak le,amit ujjaikkal csináltak.

9 Ezért meg kell hajolnia az embernek,meg kell alázkodnia a halandónak,és te nem bocsátasz meg nekik.

10 Menj a sziklák közé, rejtőzz a porbaaz Úr félelmes fenségeés méltósága elől!

11 Megalázza a kevély tekintetű embert,a halandók nagyságát porba hajtja.Csak az Úr magasztaltatik fölazon a napon.

12 Mert jön a Seregek Urának napjaminden kevély és magas ellen,mindenki ellen, aki nagyra tartja magát,de majd megalázott lesz;

13 a Libánon minden cédrusa ellen,amelyek magasra emelkednek,Básán minden tölgyfája ellen;

14 minden magas hegy ellenés minden kiemelkedő halom ellen,

15 minden büszke torony ellenés minden erős vár ellen,

16 minden Tarsís-hajó ellenés minden gyönyörű gálya ellen.

17 Porba hajtja az ember büszkeségét,és megalázza a halandók nagyságát.Csak az Úr magasztaltatik fölazon a napon.

18 A bálványok pedig semmivé lesznek egészen.

19 Bebújnak majd a sziklabarlangokbaés a föld repedéseibeaz Úr félelmes fenségeés méltósága elől,amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.

20 Azon a napon odadobja az embera vakondoknak és denevéreknekezüst és arany bálványait,amelyeket azért csinált,hogy leboruljon előttük.

21 Bebújnak a sziklák szakadékaibaés a kőszálak hasadékaibaaz Úr félelmes fenségeés méltósága elől,amikor fölkel, hogy megrémítse a földet.

22 Ne bízzatok az emberben,hiszen csak lehelet van az orrában:mire lehet hát becsülni?