1 Abban az időben Ezékiás halálosan megbetegedett. Ézsaiás próféta, Ámóc fia elment hozzá, és ezt mondta neki: Így szól az Úr: Rendelkezz házadról, mert meghalsz, nem maradhatsz életben!
2 Ekkor Ezékiás arcát a fal felé fordítva imádkozott az Úrhoz,
3 és ezt mondta: Ó, Uram, ne feledkezz meg arról, hogy én híven és tiszta szívvel éltem előtted, és azt tettem, amit jónak látsz! És Ezékiás keservesen sírt.
4 Azután így szólt az Úr igéje Ézsaiáshoz:
5 Menj, és mondd meg Ezékiásnak: Így szól az Úr, atyádnak, Dávidnak Istene: Meghallgattam imádságodat, láttam, hogy könnyeztél. Ezért megtoldom napjaidat még tizenöt évvel.
6 Asszíria királyának a kezéből pedig kiszabadítlak téged meg ezt a várost, és pajzsa leszek ennek a városnak.
7 Ez lesz annak a jele, hogy teljesíti az Úr azt az igét, amelyet kijelentett:
8 Visszatérítem az árnyékot tíz fokkal Áház napóráján, azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt. És visszatért a napórán az árnyék tíz fokkal azokon a fokokon, amelyeken már áthaladt.
9 Ezékiásnak, Júda királyának a följegyzése, amikor beteg volt, de fölgyógyult betegségéből:
10 Már azt gondoltam,hogy életem delén kell elmennema holtak hazájának kapuiba,megfosztva többi évemtől.
11 Azt gondoltam,hogy nem látom többéaz Urat az élők földjén,nem láthatok többé emberta világ lakói között.
12 Hajlékomat lebontják,mint a pásztorok sátrát,megfosztanak tőle.Összetekeri életemet,mint takács a vásznat,elvágja életem fonalát.Reggeltől estig végez velem!
13 Reggelig igyekeztem megnyugodni,de úgy törte össze minden csontomat,mint az oroszlán.Reggeltől estig végez velem!
14 Csipogtam, mint a fecske vagy a rigó,nyögtem, mint a galamb,szemeim fönnakadtak:Uram, szenvedek, segíts rajtam!
15 Mit szóljak? Hiszen amit megmondott,azt tette velem.Így múlnak el éveimlelkem keserűségében.
16 Uram, az éltet mindenkit,engem is csak az éltet ezek után,hogy megerősítesz és meggyógyítasz.
17 Bizony, javamra válta nagy keserűség.Hiszen megmentettélaz enyészet vermétől,és hátad mögé dobtadminden vétkemet.
18 Mert nem a holtak hazájábanmagasztalnak téged,nem a halottak dicsőítenek,nem a sírba leszállókreménykedhetnek hűségedben.
19 Az élő, csak az élő magasztalhat téged,akárcsak én most.Az apák tanítják fiaiknak,hogy te hűséges vagy.
20 Megszabadít engem az Úr,ezért pengessük a lantotéletünk minden napjánaz Úr házában.
21 Ézsaiás azután ezt mondta: Hozzatok egy csomó préselt fügét, tegyétek rá a kelevényre, és életben fog maradni.
22 Ekkor kérdezte Ezékiás: Mi lesz a jele, hogy föl tudok menni az Úr házába?