1 Jaj Ariélnak, Ariélnak,a városnak, ahol Dávid táborozott!Évek telnek egymás után,ünnepek váltják egymást,
2 azután ostromot indítok Ariél ellen.Akkor lesz sírás-rívás,mert égő oltárrá teszem.
3 Táborral veszlek körül,sáncot vonok köréd,felállítom az ostromműveket.
4 Megalázottan fogsz beszélni a földből,és megtörten hangzik szavad a porból.Olyan lesz a hangod,mint a föld alatti kísérteté,és szavad a porból suttog.
5 De ízzé-porrá törikellenségeid serege,a szálló polyvához hasonló leszaz erőszakosok hada.Egy szempillantás alatt következik be!
6 Mert a Seregek Urameglátogat tégedmennydörgés, földrengés,nagy zúgás, viharos forgószélés emésztő tüzes lángok közepette.
7 Olyan lesz, mint az álom,mint egy éjszakai látomásvalamennyi nép serege,amely Ariél ellen hadakozott,és ostromot indítottegész hadereje és sziklavára ellen.
8 Mint az éhező,aki azt álmodja, hogy eszik,de ha fölébred, üres a gyomra,vagy mint a szomjazó,aki azt álmodja, hogy iszik,de ha fölébred, eltikkadt és szomjas,úgy jár a népek egész serege,amely Sion hegye ellen hadakozott.
9 Ámuljatok és bámuljatok,vakoskodjatok és vakuljatok meg!Legyetek részegek, de ne bortól,tántorogjatok, de ne az italtól!
10 Mert rátok árasztotta az Úra kábultság lelkét.Bezárta szemeiteket: a prófétákat,befödte fejeiteket: a látnokokat.
11 Olyan lett számotokra minden látomás, mint a lepecsételt irat szavai. Ha odaadják íráshoz értő embernek, és ezt mondják: Olvasd el! – ő ezt fogja mondani: Nem tudom, mert le van pecsételve.
12 Ha pedig íráshoz nem értőnek adják az iratot, és ezt mondják: Olvasd el! – ő ezt fogja mondani: Nem értek az íráshoz.
13 Így szól az Úr:Mivel ez a népcsak szájával közeledik hozzám,és ajkával dicsőít engem,de szíve távol van tőlem,istenfélelme pedig csupánbetanult emberi parancsolat,
14 azért én úgy bánok majd ezzel a néppel,hogy csodálkozni fog, igen csodálkozni:vége lesz a bölcsek bölcsességének,az értelmesek értelme homályos marad.
15 Jaj azoknak, akik el akarják titkolnitervüket az Úr elől!Sötétben hajtják végre tettüket,mert azt gondolják:Ki lát minket, ki ismer bennünket?
16 Micsoda fonákság!Egyenlőnek tartható-eaz agyag a fazekassal?Mondhatja-e az alkotás alkotójának:Nem ő alkotott engem?!Mondhatja-e a fazék a fazekasnak:Nem ért a dolgához?!
17 Már csak kevés idő van hátra,és a Libánon kertté válik,a kert pedig erdőnek látszik.
18 Azon a napon a süketek ismeghallják az írás beszédét,a vakok szemei pedig látni fognaka homály és a sötétség után.
19 Újra örömüket lelikaz alázatosak az Úrban,vigadnak a szegény emberekIzráel Szentje előtt,
20 mert vége lesz a zsarnoknak,és elpusztul a csúfolódó!Kiirtják mindazokat,akiknek gonoszságon jár az eszük,
21 akik vétkesnek nyilvánítják az emberta peres ügyekben,és tőrbe ejtik, aki feddeni meriőket a kapuban,semmit érő ürüggyel fosztják megjogától az igazat.
22 Ezért így szól Jákób házához az Úr, akimegváltotta Ábrahámot:Nem szégyenül meg többé Jákób,nem sápad el többé az arca,
23 mert ha gyermekei meglátjákkezem munkáját,szentnek vallják nevemet.Szentnek vallják Jákób Szentjét,és rettegnek Izráel Istenétől.
24 A tévelygő lelkek észhez térnek,és a zúgolódók levonják a tanulságot.