1 Ahogy a tűz lángra lobbantja a rőzsét,és felforralja a tűz a vizet,úgy ismertesd meg nevedet ellenségeiddel:reszkessenek tőled a népek,
2 ha majd váratlanulfélelmes dolgokat művelsz:ha leszállsz, meginognak tőled a hegyek.
3 Soha, senki sem hallotta,fülébe nem jutott,szemével nem látta,hogy volna isten rajtad kívül,aki ilyet tenne a benne bízókért.
4 Találkozol azzal, aki örül,mert igazak tettei,utaidon jár, és rád gondol.De te megharagudtál, mert vétkeztünk.Régóta így vagyunk,bárcsak megszabadulnánk!
5 Mindnyájan olyanok lettünk,mint a tisztátalanok,minden igazságunk olyan,mint a szennyes ruha.Elhervadunk mindnyájan,mint a falevél,bűneink elsodornak bennünket,mint a szél.
6 Nincs aki nevedet segítségül hívná,aki buzgón ragaszkodnék hozzád.Elrejtetted orcádat előlünk,bűneink hatalmába adtál bennünket.
7 Uram, atyánk vagy te mégis!Mi vagyunk az agyag,te a mi formálónk,kezed alkotása vagyunk mindannyian.
8 Uram, ne haragudj ennyire,ne emlékezzél örökké bűneinkre!Tekints ránk:mindnyájan a te néped vagyunk!
9 Szent városaid pusztává lettek,pusztává lett a Sion is,Jeruzsálem pedig lakatlanná.
10 Szent és ékes templomunk,ahol őseink dicsértek téged,tűz martaléka lett.Romba dőlt minden,ami drága volt nekünk.
11 Még ezek után istürtőzteted magad, Urunk?Hallgatsz, és még továbbgyötörsz bennünket?