1 Hallgassatok rám,akik igazságra törekedtek,és az Urat keresitek!Tekintsetek a kősziklára,melyből kivágattatok,és a kút üregére,melyből kiásattatok!
2 Tekintsetek atyátokra, Ábrahámra,és Sárára, aki szült benneteket!Csak egymaga volt, amikor elhívtam,de megáldottam és megszaporítottam.
3 Bizony, megvigasztalja Siont az Úr,megvigasztalja összes romjait.Olyanná teszi pusztaságát, mint az Éden,kopár földjét, mint az Úr kertje.Boldog örvendezés lesz majd benne,magasztalás és hangos zsoltárének.
4 Figyeljetek rám, ti népek,hallgassatok rám, nemzetek!Mert tanítás származik tőlem,és törvényemet a népek világosságává teszem hamarosan.
5 Közel van igazságom,jön már szabadításom,és karommal népeket ítélek.Bennem reménykednek a szigetek,és az én karomra várnak.
6 Emeljétek szemeteket az égre,tekintsetek le a földre,mert az ég szétfoszlik, mint a füst,és a föld szétmállik, mint a ruha,lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek.De az én szabadításomörökre megmarad,és igazságom nem rendül meg.
7 Hallgassatok rám,akik ismeritek az igazságot,népem, mely szívébe zárta tanításomat!Ne féljetek az emberek gyalázkodásától,szitkozódásuktól ne rendüljetek meg!
8 Mert úgy járnak, mint a ruha,melyet megrág a moly,mint a gyapjú, melyet megrág a féreg.De az én igazságom örökre megmarad,és szabadításom nemzedékről nemzedékre.
9 Ébredj, ébredj, szedd össze erődet,ó, Úrnak karja!Ébredj, mint hajdanában,az ősrégi nemzedékek idején!Hiszen te vágtad ketté Rahabot,te döfted le a tengeri szörnyet!
10 Te szárítottad ki a tengert,a nagy mélység vizeit,te készítettél utat a tenger medrén át,hogy átkelhessenek a megváltottak!
11 Így fognak visszatérniaz Úr megváltottai is,és ujjongva érkeznek meg a Sionra.Öröm koszorúzza fejüket örökre,boldog örömben lesz részük,a gyötrelmes sóhajtozás pedig elmúlik.
12 Én, én vagyok vigasztalótok!Miért félsz halandó embertől,olyan embertől, aki a fű sorsára jut?
13 Elfelejtetted alkotódat, az Urat,aki az eget kifeszítette,és alapot vetett a földnek?Miért rettegsz szüntelen, mindennapaz elnyomó izzó haragjától,mellyel el akar pusztítani?De hová lesz az elnyomó izzó haragja?!
14 Hamarosan megszabadul a megkötözött,nem hal meg, nem kerül a sírba,nem fogy el a kenyere.
15 Mert én, az Úr, vagyok a te Istened,aki fölriasztom a tengert,hogy zúgnak hullámai.Seregek Ura a nevem!
16 Igéimet adom a szádba,és kezem árnyékával takarlak be,amikor újra kifeszítem az eget,és alapot vetek a földnek,Sionnak pedig ezt mondom:Az én népem vagy!
17 Ébredj már, ébredj már,kelj föl, Jeruzsálem!Kiittad már a harag poharát,melyet az Úr keze tartott eléd,az öblös poharat, amelytől tántorogsz,kiittad, kiürítetted.
18 Fiai közül, akiket szült,nem állt mellé egy sem.Fiai közül, akiket fölnevelt,nem fogta kézen egy sem.
19 Két dolog történt veled– még csak nem is szánnak –:pusztulás és összeomlás,éhínség és fegyver– s még csak vigasztalód sincsen.
20 Fiaid aléltan feküdtekminden utcasarkon,mint antilop a hálóban,betelt rajtuk az Úr haragja,Istened dorgáló szava.
21 Ezért halld meg ezt, te szegény,aki részeg vagy, de nem bortól:
22 Ezt mondja Urad, az Úr,Istened, aki népéért perel:Kivettem már kezedből a poharat,melytől tántorogsz,nem kell tovább innodharagom öblös poharából.
23 Kínzóid kezébe adom azt,akik ezt mondták neked:Hajolj le, hadd tapossunk rajtad!Te pedig olyanná tetted hátadat,mint a föld, mint az utca, amelyen taposnak.