1 Jaj azoknak,akik Egyiptomba mennek segítségért!Lovakban reménykednek,a harci kocsik tömegében bíznak,és a lovasok nagy erejében;de nem tekintenek Izráel Szentjére,nem folyamodnak az Úrhoz.
2 De ő is bölcs, és veszedelmet hoz,nem másítja meg szavait,hanem rátámad a gonoszok házáraés a segítséget ígérő gonosztevőkre.
3 Hiszen Egyiptom csak ember, nem Isten!Lova is csak test, nem lélek!Ha kinyújtja kezét az Úr,elbukik a segítő,elesik, akinek segített:együtt pusztulnak el mindnyájan.
4 Mert ezt mondta nekem az Úr:Ahogyan morog az oroszlánvagy kölyke a zsákmány fölött,amikor összegyűl ellenevalamennyi pásztor,és nem retten meg kiáltozásuktól,nem hunyászkodik meg zajuktól:úgy száll le a Seregek Ura,hogy harcoljon Sion hegyéért és dombjáért.
5 Mint repdeső madársereg,úgy oltalmazzaa Seregek Ura Jeruzsálemet:oltalmazza és megmenti,megvédi és megtartja.
6 Térjetek meg ahhoz, akitől oly messze eltávolodtatok, Izráel fiai!
7 Azon a napon mindenki megveti ezüstbálványait és aranybálványait, amelyeket bűnös kézzel készített.
8 Elbukik Asszíria,de nem férfiak kardjától,nem emberek kardja pusztítja el.Menekülnie kell a kard elől,ifjai robotosokká lesznek.
9 Kőszála ijedten menekül,vezérei megrémülvehagyják el a zászlót.Így szól az Úr, kinek tüze a Sionon,kemencéje Jeruzsálemben van.